Az irigy király

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak volt három fia, ám olyan rusnya gyerekek voltak, hogy párjukat ritkították. Testvérének, a Napkirálynak ugyanakkor három olyan szép gyereke volt, hogy valami csoda. Sőt, még szomszédjának, a hatalmas Akrüdosz császárnak is olyan szép királylánya volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.

A király nagyon sokat bosszankodott ezért. Ám egyszer az egyik tanácskozáson felszólalt egyik híve, s azt tanácsolta, hogy rabolja el a három másik gyereket és a királylányt. A királynak nagyon tetszett az ötlet, és hozzá is látott a terv megvalósításához. Elküldött egy-egy csapat katonát, akik sikerrel is jártak. Gondolkodott, hogy hová is zárhatná foglyokat, majd eszébe jutott, hogy van neki két üresen álló vára. Az egyik az Óperenciás-tengeren túl, a másik pedig a Kerekerdő közepén. Egyéb sem kellett a királynak, a gyerekeket a kerekerdei várába, a királylányt pedig az Óperenciás-tengeren túli várába zárta. Amíg ő ezzel foglalkozott, addig a testvére segítséget kért Akrüdosz császártól. Így derült ki, hogy az ő lányát is ellopták, méghozzá ugyanakkor. Ekkor már kezdték sejteni, hogy a Napkirály testvérének a keze van a dologban, így követet küldtek hozzá, hogy adja ki a gyerekeket és a királylányt. Természetesen erre nem került sor. A Napkirály elhatározta, hogy maga megy el a gyerekekért és a királylányért. Sejtette, hogy hová zárathatta a testvére a gyerekeket, csak azt nem tudta, hogyan jut oda, hiszen a Kerekerdő és az Óperenciás-tenger is nagyon messze volt. Ahogy így gondolkodott, eszébe jutott, hogy a kastély előtt lakik egy vén banya, akinek van egy hétmérföldes csizmája és egy gallya, amit ha megfúj, és azt mondja, hogy "hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok", ott is terem. Leküldte a vén banyához az egyik szolgálóját, hogy segítséget kérjen a banyától. Ám hiába várta vissza a szolgálóját. Eltelt egy nap, kettő, s a szolgáló csak nem jött. Elküldött egy másikat, majd egy harmadikat. Egyik sem jött vissza, ezért a király maga kelt útra. A banya házához érve három kőszobrot látott. Rögtön megértette, hogy a banya kővé változtatta a szolgálóit. Tudta, csak csellel szerezheti meg, amire szüksége van. Egy arra sétáló szarvas agancsára kolompot kötött, s amíg a banya a zaj forrását kereste, belopakodott a házba, és magához vette a csizmát és a botot. Már majdnem elhagyta a házat, amikor visszaért a banya. A király ijedtében hátralépett, és lelökte az asztalról az üveggömböt. Nagy csörrenés, hatalmas sikoly. A gömb darabjaira tört, a banya füstté vált, a szolgálók életre keltek. A király nagyon megörült. Gyorsan felhúzta a csizmát, kezébe vette a botot, és azt mondta: hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, legyek a testvérem Óperenciás-tengeren túli várában. Ott odaadta a királylánynak a csizmát, elköszönt tőle, és már ment is a kerekerdei várba. Ott átölelte a gyerekeit, elmondta a varázsigét, és már otthon is voltak.

Mindkét családban nagy volt az öröm, csak a Napkirály testvére bosszankodott újra. Aki nem hiszi, járjon utána.

Urbanovszky Viktor 6.c