Bartyuk Bori: A francia királylány naplójából

Kedves naplóm!

Francia vagyok, franciának születtem

a király lánya vagyok, és nagyon szeretem.

Boldogan is éltem, mígnem

halljátok hát hírem,

a törökök elvittek engem.

S velük álltam szemben.

Apám elbújt a kincstárban,

én pedig az ebédlőben vártam.

Mígnem egy zajt hallottam,

azután gyorsan elfutottam.

Nem is jutottam oly messze,

mivel egy pillanat s a szemem sötétség lepte.

Mire felébredtem fájt a fejem,

és egy vitéz tartotta egész testem.

piros volt rajta,

jóképű fajta.

Felajánlottam neki kezem,

mire azt mondta: hazaviszem.

Otthon apám átölelt engem,

"Örülök, hogy látlak drága kincsem".

S te bátor vitéz, neked mi a neved?

Kukoricza Jancsi?

Mondok jobbat neked.

mostantól pedig, János vitéz leszel.

Ó, drága megmentőm, légy te a férjem!

"Attól tartok, ezt én nem ígérem."

Elmondta hát történetét,

az elejét és a közepét.

Megértettem szövegét.

Elengedtem hát, találja meg élete szerelmét.

Igazán meghatott a történet.

Azután apám egy gályát kéretett,

elkísértük hozzá, elbúcsúztunk tőle.

Néztük őt míg a hajó el nem tűnt a ködbe.

Bartyuk Bori 5.a