Himnusz és Szózat - A két legfontosabb nemzeti jelképünk

Ma van január 22-e, azaz a magyar kultúra napja. A kézirat tanúsága szerint ezen a napon készült el a Himnusz, ezért ebben a fogalmazásban megpróbálok rámutatni a két legfontosabb magyar költemény, a Himnusz és a Szózat hasonlóságaira és különbségeire.

A két mű alapgondolata megegyezik: a nemzet jobb sorsot érdemel.

Kölcsey pesszimistább, ő akkor még nem lát olyan társadalmi erőket, amik segíthetnének az országon, így Istenhez szól, tőle remél áldást. Vörösmarty 13 évvel később már látja értelmét, hogy a magyar néphez szóljon. És bár csalódottságában írta a költeményt, küzdelemre hív a sorssal szemben.

Mindkét költő a romantika stílusjegyeit használja: bemutatják a nemzet múltját (pl. honfoglalás), kivételes jellemeket idéznek fel (pl. Árpád, Hunyadiak), vagy az ellentétekkel (vár-kőhalom, élni-halni) mint költői eszközzel is gyakran élnek, és olyan költői képekkel, mint megszemélyesítés, metafora vagy hasonlat. "S lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre";  "Bölcsőd az s majdan sírod is".

Míg Kölcsey először E/3. személyben beszél, ezzel utalva a magyarságra, addig Vörösmarty E/2. személyben ír, így mindenki úgy érezheti, hogy hozzá szól a költő.

Mindkét remekmű keretes szerkezetbe van foglalva, és a záró keretversszakban egyikőjük sem egyszerű ismétlést használ: a Himnuszban Kölcsey áldás helyett szánalomért könyörög a magyarság számára, a Szózatban Vörösmarty rendíthetetlen helytállást követel a nehéz helyzetben lévő magyaroktól. Mindkét költő változtat a szórenden is, ezzel is nyomatékosítva a "Légy híve" és a "Szánd meg" szavakat.

A vers szerkezetére bővebben kitérek, mert nem csak a keretbe foglalás a hasonlóság, hanem a vers felépítése is a kereten belül. A Himnusz és a Szózat közepe is két nagy részre osztható.

A Himnuszban a 2-7. versszakok történelmi képeket jelenítenek meg, melyek 2 részre oszthatók. Megfigyelhető, hogy itt már Kölcsey T/1. személyben beszél magát is beleértve a nemzetközösségbe. A 2-3. versszakokban a múltat a jó sors határozza meg, a 4. versszakban pedig egy felkiáltással (Hajh, de...) hirtelen vált, és az elkövetett bűnök miatti szomorú korszakokat idézi fel majdnem 4 versszakon keresztül.

A Szózat kereten belüli része szintén 2 nagy részből áll: a 3-7. versszak itt is egy történelmi visszatekintés az ősök büszkesége miatt. A 8-12. versszakban viszont Vörösmarty romantikus látomása jelenik meg, miszerint két jövő lehetséges: egy jobb kor vagy a nemzethalál.

A költemények időmértékes verselésűek, de Kölcsey keresztrímeket, míg Vörösmarty félrímeket használ.

Láthatjuk, hogy nagyon sokban hasonlít a két mű és sokban különbözik is, de véleményem szerint a legnagyobb különbség, hogy míg Kölcsey a csodát várja, Isten szánalmát, Vörösmarty szerint a jövő a mi kezünkben van, a jövőért való munkálkodás megváltoztathatja a történelmet.

E két magasztos költemény minden magyart megérint és büszkeséggel tölt el, ha hallja. Éppen ezért felállva, némán hallgatjuk, az ünnepélyek elején a Himnuszt, zárásként pedig a Szózatot.

Menyhárt Zsombor 7.c