Március 15. - Ünnepi műsor a Hermanban 

Amint azt már minden évben megszokhattuk, idén is megtartották a Herman Ottó Tudásközpont Általános Iskola hetedikesei a március 15-ei műsort. Igaz, voltak nehéz időszakok a koronavírus alatt, amikor három évben is el kellett halasztani a műsort, de idén ismét megtelt hermanosokkal az előadás színhelyéül szolgáló Szent István Király Zeneiskola.

Március 15-én a forradalomra és a szabadságharc kezdetére emlékezünk meg, ugyanis 1848-ban Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és még sok más híres, korabeli író, költő és gondolkodó fellázadt az osztrák elnyomás ellen. Mára már hősként emlékezünk vissza rájuk, és a szabadságért víott küzdelmüket példának tekintjük. Az 1848-as történéseket minden évben sorra veszik a Herman Ottó diákjai a műsor keretében.

Idén egy regény, Fábián Janka Márciusi napló című műve adta meg az ihletet a rendezőnek, Pap Zsuzsannának, magyar és történelem szakos tanárunknak, így egy egészen új feldolgozásban tekinthettük meg a március idusán történő eseményeket. Például kimaradt a műsorból Petőfi Sándor is, így nagyobb szerepet kaphatott többek között Jókai Mór. A műsor előtérbe helyezte az egyetemistákat, akik nagy számban vettek részt a forradalomban. Jókai Mór (Nádas Olivér), valamint egy apa (Barczai Borisz) és lánya (Nagy Laura) volt a főszereplő. 

Az egyik egyetemi hallgatót alakító színésszel, név szerint Bereczki Balázzsal még beszélgettünk is a műsor után: ,,Nagyon sokat készültünk, volt két sikeres főpróbánk, valamint két sikeres műsorunk az alsó és felső tagozatos diákok számára. Szerintem mindent jól csináltunk, legalábbis mi színészek sikerként éltük meg az előadást'' – nyilatkozta Balázs.

Az előadást végignézve én is hasonlóan gondolom, a műsor nagy hatást gyakorolt rám. A hetedikesek élethűen és hitelesen adták elő a történéseket. Nagyszerű ötlet volt, hogy a jelen történéseit videó formájában juttatták el a közönséghez. Így jobban átéreztük a különbséget, és könnyebben befogadtuk a műsor történelmi és egyben szórakoztató jellegét. A forgatókönyvben még az is fantasztikus volt, hogy a régi nyelvhasználattól nem tértek el, mégis érthetően fejezték ki magukat a különböző karakterek. A végén szeretném kiemelni az ötödik osztályos diákjaink teljesítményét is, akik nagyszerűen alakították az adott kor egyszerű polgárait. Kíváncsi leszek, két év múlva milyen műsort sikerül majd a színpadra varázsolniuk. A zenei aláfestés, Kolejanisz Adrián és Gulyás Balázs muzsikája pedig még átélhetőbbé tette a műsort.

Összességében a műsor egy külön világba vezetett el engem, és valószínűleg a többi nézőt is. A hetedikesek munkája sok dicséretet érdemel. Nem minden diák lenne képes megtanulni a szövegeket, másfél hónapot próbálni és kiállni az egész iskola elé. A végén a Kossuth-nótát együtt énekelte a közönség és a színészi gárda is. Egyszerűen az egész terem zengett a Kossuth-nótától. A diákokat pedig boldognak, valamint büszkének láttam, mert egy ilyen nagy múltú nemzetet és iskolát képviselhettek.

Strofek István 7.c