„Nekem sokkal inkább az út a fontos" - interjú Hoffmann Zsuzsanna tanárnővel, a SZÍN-ját-SZÓ szakkör vezetőjével
A Herman Tudásközpont 111. születésnapi eseménysorozatának keretében telt ház előtt adta elő iskolánk színjátszó társulata az Emil és a detektíveket. Az előadás előtt Mechler Nóra (6.b) beszélgetett Hoffmann Zsuzsanna tanárnővel, a SZÍN-ját-SZÓ szakkör vezetőjével.
Mikor alapította a SZÍN-ját-SZÓ szakkört?
2015-ben jöttem ide, a Hermanba, és rögtön elsős osztályt kaptam. Ők most nyolcadikosok. Mivel új iskolába kellett beilleszkednem, nehéz az első osztály beszoktatása, úgy gondoltam, nem vállalnék szakköri munkát is. A következő évben viszont már felmerült az igény, hogy tartsak színjátszó szakkört. 2016 őszén kezdődött az első darabra való felkészülés.
Személy szerint mi volt eddig a kedvenc előadása, amit a csapata előadott?
Nagyon nehéz választanom, mert mindegyiket a saját gyerekemnek érzem. Először volt az Óz, a csodák csodája, másodjára volt a Túl a maszat hegyen, a harmadik volt az Olivér, és a negyedik lett volna a Pál utcai fiúk, de abba beleszólt a Covid. Ha választanom kell, akkor azért az Olivért mondanám, mert a csapat addigra lett leginkább profi. Az első évben még nagyon tapasztalatlanok voltak, a második éveben már sokkal rutinosabban álltak a színpadon, az Olivér után pedig már olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy mélyen átélték a szerepüket, kifejező volt a színpadi jelenlétük, klasszak voltak a táncok. Addigra összeértek, csapatként működtek, és megtanultak karaktereket formálni. Sajnos az a társaság széthullott, mert továbbtanultak, már gimnáziumba járnak. Az idei előadás tagjai mind újak.
Körülbelül mennyit gyakorolnak egy színdarabra?
Egész évben. Tavaly szeptemberben alakultunk, néhány hétig drámajátékokat játszottunk, elsősorban ismerkedő-, csapatépítő játékokat. Később olyan szituációs játékokat, amelyekkel felmérjük a gyerekek adottságait, tehetségét. Október, november tájékán volt szereposztás, aztán lerendelkeztük a jeleneteket. Az egész év arról szólt, hogy az Emil és a detektíveket gyakoroltuk. De sajnos nem lett belőle előadás, mert márciusban, mire a rendelkezések megengedték volna, hogy lehessen előadást rendezni, addigra nem találtunk szabad színháztermet. Így már júniusban eldöntöttük, hogy idén ősztől felelevenítjük a jeleneteket, és novemberre foglaltunk is helyszínt az előadás számára. Még sose számoltam össze, hogy ez pontosan hány óra.
Mi a fő célja a szakkörnek? Mit szeretne elérni?
A szakkör fő célja az, hogy a gyerekek, akik idejárnak, megismerjék önmagukat, fejlődjön az önismeretük, könnyebben építsenek kapcsolatokat. Sokan azt hiszik, hogy a cél, hogy legyen egy előadás. De nekem sokkal inkább az út a fontos, amíg odáig eljutunk. Nyilván szeretem az előadást, azzal tesszük fel a folyamat végére a koronát, és fontos, hogy a gyerekek learassák a sok munka gyümölcsét. De nekem sokkal lényegesebb, hogy tavaly év végén azt fogalmazták meg a gyerekek, hogy azért jó a SZÍN-ját-SZÓ, mert kialakult köztünk egy kapcsolat, megismerjük egymást, feloldódunk, jókedvűek vagyunk, és hogy merünk játszani, kommunikálni. A múlt heti szakkörön, amikor ellátogattál hozzánk, Te is megtapasztalhattad, hogy könnyebben érnek egymáshoz, szólnak egymáshoz, mint azok a gyerekek, akik nem járnak színjátszóra.
Mi az oka, hogy az Emil és a detektívek című darabot választotta?
Azért választottam ezt, mert ennek a társaságnak ez lesz az első produkciója. Nem akartam bonyolult lélektani mondanivalójú történetet, inkább olyat, ami közel áll hozzájuk. Ez a mű gyerekekről szól, a korosztályuknak megfelelő darab. Szerintem jól kioszthatóak voltak a szerepek, rájuk illik a darab, a mondanivaló. No, meg annyi detektív lehet benne, amennyit csak szeretnénk. Nem tudhattuk előre, hányan tartanak ki a hosszú és megerőltető, sok türelmet, munkát igénylő felkészülés során.
Melyik az Ön kedvenc színháza?
A kedvenc kérdésekkel mindig bajban vagyok... De akkor mondom az Örkény István Színházat. Igazából Mácsai Pál személye, az ott játszott darabok minősége, stílusa áll hozzám a legközelebb.
Mechler Nóra 6.b