Klimasz Kornél: Nolan és Tappancs kalandja
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy kis repülőgép. Úgy hívták, hogy Nolan.
Nolan már tízéves volt, és nem tudott repülni, pedig a barátai már mind megtanultak. Volt egy barátja, Tappancs, aki elhatározta, hogy segít a szomorú kis repülőgépnek. Ki is találta a módját. Elővett egy ceruzát, és elkezdte Nolennek lerajzolni remek tervét. A terve így szólt: kérnek egy létrát Tappancs apukájától és reggel, amint feljön a nap, felmennek Tappancsék házának tetejére a létra segítségével, és onnan Tappancs meglöki annyira, hogy szelet kapjon a kis repülő.
Nolan nagyon boldog volt, hogy segít neki a barátja. Egész este nem bírt aludni, annyira izgatott volt. Az ablakon kinézve a Holdat látta és önmagát, ahogy repül másnap a Hold felé. Nolannak az anyukája bejött a szobába, mert észrevette a szobából kiszűrődő fényt, és elkezdte Nolant simogatni. A kis repülő pár perc múlva álomba is szenderedett.
Másnap reggel, ahogy felkelt a nap, a kis barátok nekiláttak a tervük megvalósításának. Tappancsék a Májköl Géza utca 1.-ben laktak. Tappancs apukája szívesen segített nekik. Mire Nolan odaért, már elő is kereste a létrát a pince aljáról. Nekitámasztották a ház falának, és nekiláttak a tanulásnak. Először felmásztak a létrán, de sajnos annyi időbe telt a felmászás, hogy már rájuk is esteledett. Nolan már nagyon fáradt volt és szomorú, de Tappancs csak kérlelte, hogy próbálják meg utoljára. Nolan belement. Végül sikerült Nolannak felmászni a ház tetejére a létrán. Tappancs ujjongott!
– Ez az, Nolan! Én tudtam, hogy sikerülni fog! – bátorította barátját. Ekkor jött egy kis szellő, ami felkapta a kis repülőt, aki elkezdett repülni. Először nem tudta irányítani magát, kicsit meg is ijedt, becsukta a szemét. Tappancs gyorsan utánaeredt, hogy együtt élvezzék barátjával az új kalandokat.
– Nolan! Nézd, milyen szép a táj! Nyisd ki kérlek a szemedet, hisz te repülsz!
Nolan ekkor összeszedte minden bátorságát, és kinyitotta a szemét. Amit látott, az leírhatatlan volt. Életében először látta fentről a világot. Minden olyan aprónak tűnt! Látott a levegőben más repülőket is, akik kedvesen köszöntek neki. Fent a levegőben nagyon gyorsan telt az idő, hisz olyan jól érezték magukat. Már teljesen sötét volt, amikor Tappancs anyukája kijött, és kérlelte a barátokat, hogy szálljanak le. A kis repülők szót fogadtak, és hamar le is szálltak Tappancsék kifutópályájára. Viszont a kis bátratoknak már tényleg nyugovóra kellett térniük, hisz nagyon elfáradtak a sok a gyakorlásban.
Nolan otthon nehezen tudott elaludni az izgatottságtól. Csak nézte a Holdat, és újabb kalandon törte a fejét.
Klimasz Kornél 5.b
