Telefonközpont

Ismertek engem? Gondolom, sokan még nem is hallottatok rólam, hiszen ti már hozzászoktatok a modern, érintőképernyős okostelefonokhoz, amik fényképezőgépek, zseblámpák és kommunikációs eszközök is egyben. De hát nem volt ez mindig így.

Létezett az az időszak, amikor az emberek, akik távol éltek egymástól, csak leveleken keresztül tudtak kommunikálni, és sokszor heteket vagy akár hónapokat is vártak arra, hogy üzenetük célba érjen a címzetthez. Majd később, 1876-ban Alexander Graham Bell feltalálta az első telefont, amely lehetővé tette azt, hogy emberek nagyobb távolságokból is képesek legyenek beszélni egymással, de ez az eszköz lényegében arra volt jó, hogy ismerősök egymás között használjanak egy-egy készüléket. Szóval ez a találmány sem volt arra alkalmas, hogy az emberek sokkal távolabbi városokból beszélhessenek egymással. Erre a problémára nyújtott megoldást a telefonközpont, vagyis én. Feladatom az, hogy szükség szerint összekapcsoljam a telefonkészülékeket vagy más telefonközpontból érkező hívásokat.

Megalkotóm, Puskás Tivadar értesült arról, hogy Amerikában van egy különleges találmány, a telefon. Feltalálóm rájött, hogy minden jobb és egyszerűbb lenne, ha létrehozna egy ilyen találmányt, mint én. Szóval Puskás Amerikába utazott, ahol látta, hogy a telefon- és távíróvonalak pókhálóként szövik be a városokat. Megalkotóm felkereste Bellt, a telefon szülőatyját, de helyette már Edison vette át a telefonnal kapcsolatos feladatokat. Ezután Puskás és Edison együtt elkezdtek dolgozni a megvalósításomon. Először az amerikai New Haven-ben jelentem meg 1878-ban, de Puskás 1879-ben Párizsban is épített egy telefonközpontot, ekkor jelentem meg először Európában. Mondanom sem kell, hogy hamar megszerettek az emberek, de Puskás ezzel még nem fejezte be a telefonközpontok kiépítését. Később 1884-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában szülőhazájának fővárosában, Budapesten is épített belőlem egy példányt. Sajnos 1893-ban Puskás Tivadar elhunyt, így búcsút kellett mondanom megvalósítómnak, de az én történetem itt nem ért véget. A kézi kezelés fáradságos munka volt, így néhány korszerűsítéssel félautomata központ lett belőlem, majd később elektromechanikus központként működtem. Sok év telt el, és a tudomány is sokat fejlődött, míg el nem értem a mai formámat. A mai központok digitális központok, amelyek működése a számítógépekéhez hasonló.

Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött a világ, és mennyit fejlődtem én is az elmúlt 143 év alatt, a kézzel irányított kezdetleges találmányból egy olyan gépezet lett belőlem, amely segítségével az emberek a világ bármely pontján beszélhetnek egymással. Már csak az érdekel, hogy hol fogunk tartani ismét 143 év múlva!

Dergács Marcell 8.a