Zeusz fia

A családommal: anyukámmal, testvéremmel és a pótapukámmal lakókocsival utaztunk. A pótapukámat én személy szerint nem nagyon kedveltem. Az igazi apukám eltűnt, amikor én még kicsi voltam. Anyukám azt mesélte, hogy meteorológus volt. Egyszer, amikor a csapatával nézte, hogy milyen idő lesz, a házba, amiben voltak, belecsapott egy villám. Az apukám eltűnt, a többiek meghaltak. Utazás közben meghallottunk egy hangot, ami azt mondta, hogy a család legkisebb tagja menjen el a félvér táborba, mert a halandók világában sok veszély fenyegeti. Nem tudtuk, merre van, de megláttunk egy táblát, amin az állt, hogy "Félvér tábor balra". Követtük a táblát.

Amikor megérkeztünk, egy kentaur köszöntött, aki a tábor vezetője volt. A fogadtatás nagyon jó volt, mert mindenki úgy üdvözölt, mintha a rokonuk lennék. Megkérdezte a kentaur, hogy melyik isten gyermeke vagyok. Nem értettem, hogy miért kérdezi ezt. Azt mondtam, hogy nem tudom, nem vagyok isten gyermeke. Megszólalt egy öregasszony, és ő azt mondta, hogy Zeusz az igazi apám, a nevem, Zénó is ezt jelenti. Ekkor a kentaur elvitt a főisten bungalójába. Én azt hittem, hogy üres a bungaló, de a szekrényből kibújt egy másik félvér, akit úgy hívtak, hogy Nikodémusz. Nem tudtam, hogy van egy testvérem. Kiderült, hogy nem ugyanúgy hívják az anyukánkat, ugyanis az apukánknak több felesége volt. Megtudtam, hogy az ő anyukája egy Küklopsz. Összebarátkoztunk és sokat beszélgettünk. Nikodémusz nagyon erős, az ágyakkal súlyzózott. Megvédett engem sokszor az Árész bungalójában lévő önfejű, nagyképű gyerekektől. Egyik éjjel meghallottuk, ahogy ellenünk eszelnek ki valamit. Szerencsére fel tudtunk készülni mindenre. Éjjel betörték az ajtót és tüzet gyújtottak, hogy megijedjünk, de megvédett engem a drága barátom. A támadás utáni reggelen szóltunk a kentaurnak, és ő azt a büntetésként adta a csapatnak, hogy egy hétig szabad ég alatt kellet aludniuk.

Azt is megtudtam, hogy különleges képességgel rendelkezem. Zászlózsákmányolásra készültünk. Én megéreztem, hogy vihar lesz. A többiek nem hittek nekem, ezért a vihar napjára terveztük a zsákmányolást. Sikerült megszerezni a zászlót a vihar ellenére is, ugyanis a barátom és én is jól tudunk küzdeni viharban, mert nem érezzük az esőcseppeket. Ekkortól a többek is elhitték, hogy megérzem, milyen idő lesz.

Izgalmasan telt az első év a táborban, sok dolog történt, sok félvér társammal megismerkedtem, köztük az egyetlen Küklopsszal is. Drága barátommal úgy döntöttünk, maradunk még egy évet, hogy további kalandokban legyen részünk.

Somorjai Zénó 5.a