A holló meg a róka - Változatok egy mesére

Kiss Fanni Amália: A róka és a holló

Hiú hollónk ült az almafa ágán

Csőrében ici-pici sajttal, ebédre várván.

Olyan kicsi, hogy akár egybe le is nyelhette volna.

Arra kószált a hízelgő róka:

Ó! De szép a tollad, milyen szép karcsú vagy!

Csak hangod olyan borzalmas.

Nem tetszett ez a hollónak, összeszedte minden erejét,

Kinyitotta száját, magasba emelte fejét:

Lecsúszott a torkán az ici-pici sajtocska,

S kijött egy borzalmas hangocska.

Szőllősi Szófia: A holló és a róka

Messzi tájra elszállt

A ravasz rókának híre,

Egy hollóval elbánt,

Ki a butaságnak híve.

Egy csodás fán holló csücsült

Nagy sajttal a szájában,

Közelében egy róka ült

A pillanatra várva.

Odament nagy léptekkel,

Mondott minden szépet s jót,

Elejtette vétekkel

A kerek sajtot a holló.

A róka sem lehetett boldog,

Csak egy kis ideje volt.

Történt egy sorsfordító dolog:

Hű, a sajt kereket old!

Egy sas repült oda,

De azon nyomban útjára is tért.

A sajt is ment tova,

A róka nem lesz ravasz, amíg él.

Slocock Emma: A holló és a róka

Faágon holló ül

fekete, mint az éjszaka

s a nagy sajt a csőrében,

róka komát csal oda.     

Róka szól hízelgőn,

naiv barátunk hallgatja,

mond szépet s jót,

abba se hagyja.

Holló megelégeli,

meg akarja mutatni,

a dicséret nem hiábavaló,

ő jól tud énekelni.

Kihúzza magát,

éneklésre készen.

Elkárogja az első hangot,

a sajt leesik a mélybe.

A róka felveszi, büszkén néz körbe:

Lám, lám, így jártál. - mondja megelégedve.

Megy haza a róka,

várva a pillanatot,

mikor kóstolhatja meg a sajtot,

hisz évek óta nem kóstolt ilyesmi dolgot.

Száját nagyra tátja,

finom ízeket várva,

de mindhiába.

Kiköpi, de gyorsan!

Nem ízlik a falat,

Hisz a sajt, penészes egy darab.

Nevet a holló az ablakból:

Na látod, te sem jártál olyan jól!