Az erdei iskola

Az erdei iskola nagyon jó volt. Élményekkel teli értünk haza, bár utána nagyon jó volt otthon...

Kedden indultunk. Miután Rudi bácsi, a buszsofőrünk bepakolta a buszba a csomagjainkat, és mindenki felszállt, már indultunk is. A szülők még nagyon sokáig integettek utánunk... De végre elkezdődött az erdei iskola!

Először is megebédeltünk. A hosszú, 2 és fél órás út után mindenkinek jól esett a meleg étel. Ezután bemutatkozott nekünk Gyöngyi néni, aki elmondta, hogy hogyan öltözzünk fel, ugyanis esett az eső, és elég hosszú túrára indultunk. Egyébként a lehető legmelegebb, vízhatlan öltözetet és gumicsizmát vagy - akinek nincs - bakancsot javasolt, de a legtöbbünk cipője még így is teljesen átázott. A túra viszont nagyon jó volt. Figyelmeztettek minket az út két szélén húzódó villanypásztorra is, amely az ott lévő lovak miatt volt ott. Gyöngyi néni még a lovak nevét és fajtáját is tudta. Láttuk még a híres-nevezetes magyar fajtát, a racka juhot is, amiről olyan sokat olvastunk a környezetkönyveinkben.

A szállásunkon, a faluházban nagyon kedvesen fogadott minket Attila bácsi, akit időközben nagyon megkedveltünk. A fiúk egy szobában laktak, a lányok pedig a 2., a 3. és a 4. szobában kaptak helyet. Az 1. szobában azért nem mi laktunk, mert azt a tanító nénik foglalták el. Nem is tudom, Rudi bácsi hol aludt...

Másnap reggeli után Attila bácsi vezetett minket körbe a faluban, ugyanis a sok buszozás után Kisgyőrben kötöttünk ki. Elmesélte, hogy a falura ráaggatták a "faragott falu" becenevet, mert nagyon sok fából faragott szimbólum, szobor található benne. Bemutatta a 13 aradi vértanú ugyancsak fából készült emlékművét, amelyeknek formája a férfiak hitétől, vallásától függött.

Következő nap dzsipszafarira indultunk, amit nagyon élveztünk. A dzsipből kiszállva és kicsit gyalogolva megnézhettük a kaptárköveket és a kőbe vájt szekérutat, ami személy szerint a kedvencem volt. Nem is maga a szekérút miatt, hanem azért, mert egyrészt egy 75 cm széles párkányon lépdeltünk, másrészt mert baloldalról gyönyörű kilátás nyílt egy hegységre, ami a nemrég esett esőtől ködbe borult.

Miután visszasétáltunk a dzsiphez, és mindannyian felszálltunk rá, már indultunk is vissza a faluba. Az eredeti program bográcsozás lett volna, de mivel az időjárás sajnos nem engedte, már előre megfőzte nekünk a polgármester a levest.

Miután szinte az összes ételt, kenyeret belapátoltuk, kaptunk inni, és még házi pogácsát is ehettünk. Ezután végre visszaindultunk a szállásra. A hosszú út után mindenki nagyon elfáradt.

A dzsipezés előtt azonban hangszerbemutatóban volt részünk. Ez mindenki számára nagyon izgalmas volt. Olyan érdekes hangszerekkel ismerkedhettünk meg, mint a nádi hegedű, a sámándobok, a tekerőlant - vagy csúfnevén a nyenyere, a körtemuzsika, a köcsögduda, a citera és - ez ugyan nem hangszer - a köcsög. Ezt különböző részeinek megütésével szólaltatták meg. Megismerkedhettünk még a különböző egy- és kétfenekű dobokkal is, a műsor végén pedig az önkénteseknek vicces játékban volt részük.

Másnap ellátogattunk a Diósgyőri várba. Régies öltözetű és szójárású túravezetőnk mindent megmutatott nekünk.

Ezek után hazaérve Ildi néni és Judit néni főztek nekünk, és kuglófot is kaptunk. Egyébként a szálláson kapott vacsorák mindig finomak voltak. Többek között joghurtot és a délutánról megmaradt tortából is kaptunk, ugyanis Zita 11. születésnapját ünnepeltük. Egyik alkalommal még a környéken tett kirándulásról gyűjtött kakukkfűből készült teát is kaptunk, ami mindenkinek nagyon jól esett.

Pénteken, a hazaindulásunk napján a bőröndökbe való bepakolás után felkerekedtünk, és elindultunk a gyönyörű Elő-Galya tetejére. Az út nagyon fárasztó volt, de megérte. A hegycsúcsról káprázatos kilátás tárult elénk. Miután mindenki befújta magát kullancsirtóval és lepihent a fűbe, Gyöngyi néni elmondott két gyönyörű verset a természetről, és megmutatta a tájékozódási pontokat. Azt is elmondta, hogy a kis, csillogó pontok a távolban a tavak és a folyók.

A fölfele vezető út is nagyon fárasztó volt, hát még a visszafelé tartó! Lefelé ugyan könnyebb volt menni, mint fel, de itt nem nyújtottak árnyékot a fák lombjai, ugyanis nem ugyanazon az úton mentünk, mint jöttünk. Ráadásul itt az ördögszántásnak nevezett, sziklás talajtípuson lépdeltünk, így jó pár esés történt.

Előző délután még végignéztük a madárgyűrűzést is, és a finom vacsora után íjászkodtunk meg lovagoltunk is, amit mindenki nagyon élvezett. Aztán amatőr csillagászok érkeztek hozzánk, és két távcsövet is felállítottak. Amint megjött az este, és alkonyodni kezdett, megtekinthettük a Holdat sokszoros nagyításban. Aki épp nem ezzel volt elfoglalva, kifeküdhetett a puha fűre. A csillagokat sajnos nem láthattuk távcsővel, mert amint besötétedett, felhők telepedtek az égre, és csak nem akartak elúszni onnan. Viszont érdekes előadást láthattunk a Naprendszerről, ami közben pár lány elment lefeküdni, Karsa, Gyöngyi néni fia pedig el is aludt az előadás alatt - alig tudtuk felébreszteni a végén - ugyanis az előadás 10 óráig tartott. Kótyagosan visszatértünk a szállásra, a legtöbben nem is zuhanyoztunk. De ezt az estét mindenki nagyon élvezte.

Másnap délelőtt visszaindultunk Budapestre. Én az egész erdei iskolát nagyon élveztem. Remélem, a barátaim is így éreznek. Persze elég szomorú voltam, hogy vége van, de azért nagyon jó volt újra otthon.

írta: Bujáki Flóra 4.a

lektorálta: Czangár Alma 4.a