Az időutazó naplója - Rákóczi lovasai
Tisztelt Uram!
Elkészült a számba vétel a lovassági felszereléseinkről, amit Ön rendelt el! A számlálást végezte Tüzér János és Jómagam, Kovács Béla zászlóvivő. Az eredményeket lejjebb olvashatja!
A lovasaink ruhája sajnálatosan elég foghíjas. Szerencsére mindegyik katonánknak van dolmánya, jó erős posztóból, viszont nem mindenkinek leledzik csizmáján sarkantyú. Ez jelentős hátrány lehet egy csatában, szóval javallom alássan, hogy ezeket pótoljuk! Erőink tarsolyai kifogástalanok, viszont föveg nem jut mindenkinek. Csak tizenötöt számláltunk, amikor embereink húszan vannak. Köpönyegből szerencsére jut valamennyinek, csak a színe nem lesz ugyanolyan.
Fegyverzetünkről sajnos nem sok jót tudok elmondani. Csak két katonánk rendelkezik szablyával, a többi emberünknek be kell érnie fokossal. Ha tárgyalnánk a közeli falu kovácsával, akkor lehet, hogy szert tudnánk tenni néhány erősebb fegyverre! A lőfegyverek helyzete viszont siralmas, ha szabad így kifejeznem magamat. Mindenkire jut egy karabély, viszont a fekete por csak 50 lövésre elég.
Lovainkon az égnek hála látszik, hogy jól tápláltak, egészségesek. Mindegyikük fején jó anyagú kantár feszítőzablával, a nyeregükön pedig látható, hogy igazi magyar mestermunka. Sok lovon lótakaró is van, amit a hátsó nyeregkápára akasztottak vitézeink, majd birkabőrt terítettek rá.
Összességében, százados úr, úgy érzem, hogy a csapatunk szerencsés a lovak miatt, viszont bánkódik a szívem, mikor arra gondolok, hogy valaki megfelelő fegyver nélkül megy harcba! Remélem, ez ügyben intézkedik majd!
Mély tisztelettel:
Kovács Béla Tizedes
Szelei Tamás 6.a
