Egy félisten élete

Akhilleusz vagyok, félisten, akinek minden porcikája legyőzhetetlen… kivéve a sarkam, amit mindenki úgy őriz, mintha aranyból lenne.

Reggel anyukám mindig rám szól: ''Fiam, ne lépj tócsába, még megfázik a sarkad!" A suliba menet olyan gyorsan futok, hogy a tanár szerint teleportálok. A tesiórán szinte senki nem akar velem versenyezni, mert mindenkit mindig legyőzök. A padtársam, Bohács Norbert mindig azt mondja, hogy lassabban üljek le, mert a héten a második szék tört össze alattam. Az ebédlőben mindig egy tálcányi húst eszem, mert a hősöknek sok erőre van szükségük. Délután birkózóedzésen mindig eldobálom a többieket, de arra figyelek, hogy a szőnyegre essenek. A barátaim néha megpróbálják megcsikizni a sarkamat, de én olyan olyan gyors vagyok, hogy csak a levegőt markolják. Egyszer olyan gyorsan ugrottam el, hogy az egyikük átölelte a másikat. Este anyukám mindig ellenőrzi a sarkamat, hogy rendben van-e.

Így telik egy félisten napja mostanság. Néha viccesen, de mindig gyorsan, izgalmasan és olykor kicsit túl erősen.

Ódor Nimród 5.d