Egy másmilyen nap

Egy átlagos iskolai napon matekórám volt. Óra elején a tanárnő megmondta az előző dolgozat jegyeit, és döbbenten hallottam, hogy az enyém kettes lett. Fogalmam sem volt, hogy miért lett ilyen rossz.

Amikor hazamentem, szomorúan közöltem apukámmal a hírt. Erre ő nem csak szomorú lett, de sajnos mérges is. Rossz hangulatban kérdezte, hogy milyen anyagból sikerült ezt a "remek" eredményt elérnem. Amikor megmondtam, hogy az alapműveletekből, akkor még dühösebb lett, és azt kérdezte, hogy mit nem tudtam ebből a nagyon egyszerű témából. Azt mondta, hogy nincs is más dolgom, mint bejárni az iskolába, és odafigyelni az órákon, és tessék, ezt sem tudom rendesen csinálni! Erre én azt mondtam, hogy ha szerinte olyan könnyű iskolába járni, akkor cseréljünk: én bemegyek az ő munkahelyére, ő pedig helyettem az enyémbe. Másnap reggel testet cserélve találkoztunk a nappaliban, ahogy történt ez Pete Pitével és az apukájával.

Apukám történelem, földrajz és biológia szakos tanárként dolgozik egy gimnáziumban, de szerencsémre csak földrajzot és történelmet tanít. Átváltozva nem telt túl jól az első reggelink, mert én földrajzot és történelmet tanultam. Apának se volt jó kedve, mert ő meg a tanáraim és az osztálytársaim nevét próbálta megjegyezni, de sajnos sikertelenül.

Már megint nekem volt rosszabb, mert 7:30-ra kellett mennem a gimnáziumba, sajnos trolival, mert nem tudok vezetni, hiszen 11 éves vagyok. Ahogy beértem az iskolába, ismeretlen arcok köszöntek előre, ráadásul nagyon tisztelettudóan. A tanáriba beérve fellélegeztem, mert ott ismerek néhány "kollégát". Becsöngettek. Pánikba estem, de eszembe jutott, hogy Apa adott egy egész órás dolgozatot. Ezt megúsztam, de volt még 4 óra. A szünetben a könyvet vizsgálgattam, és próbáltam bemagolni a szövegeket. Megint csöngettek. Felkészültnek éreztem magam, de amikor a gyerekek kérdésekkel bombáztak, egyáltalán nem éreztem magam a helyzet magaslatán. Ekkor támadt egy mentőötletem, rosszullétet színleltem. Erre hivatkozva kimentem a teremből, és a következő három órát a férfi vécében töltöttem. Álltam, fejemet a hideg csempének támasztottam, és tényleg rosszul éreztem magam: fájt a fejem, rázott a hideg, liftezett a gyomrom, és csomó volt a torkomban. Kicsengetés előtt pár perccel kisettenkedtem és hazamentem. Amint beléptem a lakásba, megkönnyebbültem, és elmúlt minden fájdalmam.

Apának könnyebb dolga volt. Egyrészt neki csak 8 órakor kezdődött az első órája, és mivel okos ember, egyik órán sem volt problémája. Természetismereten és töriórán kicsit idegesítően sok, szinte már okoskodónak tűnő megjegyzéssel színesítette az órát. Na, de a szünetekben ő is megizzadt! Részben azért, mert a nehéz táskámat cipelve kellett egyik teremből a másikba vándorolnia úgy, hogy nem is ismeri az épületet. Másrészt nem sok osztálytársamat ismeri, ezért egész nap a legjobb barátaimat szórakoztatta. Szegény Marci és Zsombor... a nap végére már nagyon elegük lett belőlem, illetve Apából. Apának leginkább akkor kellett felkötni a gatyáját, amikor elkezdődött a tesióra. Mostanában kosarazunk, és Apa csak fejben tud kosarazni, mivel sokszor látott engem kosármeccsen játszani. Nem is értették az osztálytársaim, hogy ma miért vagyok ilyen béna. Apának nem kellett egyedül hazamennie, Anyukám fuvarozta, természetesen ingyen. Ja, mert nekem jegyet kellett vennem a trolin!

Nehéz napunk volt mindkettőnknek, különösen nekem, ezért korán lefeküdtünk aludni remélve, hogy holnap reggel mindenki visszakerül a saját testébe. Reggel szokás szerint mindketten korán keltünk, és kisebb sokkot kaptunk, mert nem változtunk vissza. Szomorúan reggeliztünk együtt, és reggeli után elgyötörve hajtottuk le fejünket az asztalra, és szinte egyszerre kérdeztük: miért történik ez velünk?

És ekkor megtört a varázs!

Kósa Tamás 5.C