Karácsony este

  - Ó, de jó, végre itt van! A huszonnegyedik csoki! - mondta Emil nagyon boldogan. - És amikor majd felkelek... - megállt.

- Akkor mi lesz? - kérdezte Emil anyukája.

- Akkor... hagyjuk, nem érdekes. Csak ez a kedvenc ünnepem, és nagyon szoktam izgulni, sőt, lehet, hogy ebben az évben jobban izgulok, mint valaha.

Emil azért izgult nagyon, mert tavaly ekkor jött a fogtündér. Ha őt kérdeznétek, szerintem ő sem tudná megmondani, hogy azóta ez az ünnep a kedvence, vagy már korábban is ez volt.

Emil egy csilingelésre ébredt. Kinyitotta az ablakot, és nem egy angyal állt ott, hanem a barátja, Dávid. - Mit akar? - gondolta magában. - Mégis mit akar most éjfélkor?

De ezzel most nem törődött, fogta magát és kiment nagyon halkan. Az volt a baj, hogy Emil húga, Lola már kezdett nyögni, ami azt jelenti, hogy mindjárt felébred. De hamar abbahagyta. Mikor Emil kilépett, Dávid hangosan ráüvöltött:

-Szia...- de mielőtt tovább mondhatta volna, Emil rászólt.

- Csönd! Lola már majdnem felébredt!

Így Dávid halkan mondta tovább:

-Szóval: szia! Gyere most azonnal. - Azzal a két fiú futásnak eredt.

-Mit akarsz? - kérdezte Emil.

-Fuss gyorsabban! - felelte Dávid. És már meg is érkeztek.

Egy angyal volt ott. Mikor Emil meglátta, azt kérdezte:

- Ez igazi, vagy Bence gyorsan csinált egy angyalt, amibe tett 4 villanykörtét?

- Bence biztosan nem lehetett, mélyen alszik. Karácsonykor 12 órát is képes aludni! - felelte Dávid. 

- Szóval te ezekről beszélsz Bencével?

- Bence mond furcsa dolgokat. Csak azért alszik sokat, mert múlt évben Mikuláskor nem aludt, és ezért nem kapott ajándékot, csak egy nappal később. Hát, ha a karácsonyfa késne... - és itt abbahagyta.

Amikor visszaértek, Emil észrevette a feldíszített karácsonyfát. Nagyon fáradt volt a sok futástól. A szülei és Lola is lejöttek, együtt megbontották az ajándékokat, és az angyal kacsintott egyet Emilre. Most már biztosan meg tudja indokolni, hogy miért a karácsony a kedvenc ünnepe. 

Mechler András 3.c