Leltár

Mindenki reméli, hogy nemsokára vége lesz. Én egy kisebb csoporttal egy ház pincéjébe menekülök.

Fogalmunk sincsen mennyi az idő, azt sem tudjuk, hogy vannak-e halottak vagy sem. Ez az egész három gomolyfelhővel indult, de már kezd csillapodni a vihar. Ha jól hallom, már nem süvít a szél, mint korábban. Megpróbálunk kimenni, nagy nehezen sikerül is kinyitni a pinceajtót. Először nem látunk semmit a sok portól. Nem olyan messze kiáltásokat hallok, elkezdek arra szaladni. Egy halastóhoz érek, és egy csomó embert látok a földön fekve. Még egy kiáltás. Körülnézek, hogy honnan jöhetnek a hangok. Meglátok egy gátőrházat, gyorsan odaszaladok. Egy nagy léc alól egy kezet látok kilógni, remélem, még időben ideértem. Megpróbálom felemelni, de nem sikerül. Ekkor egy férfit látok meg rohanni. Odakiabálok neki, hogy segítsen leemelni a testről a lécet. Egy fiatal asszony az, megnézem, hogy van-e pulzusa. Szerencsére van. Eltört a jobb keze, fogok egy botot és odarögzítem a karjához, majd megnézem a többi sérültet. Nekik már nincs olyan nagy szerencséjük. Sok embernek a feje tört be, vagy a lába törött el. Igyekszem mindenkinek ellátni a sebét, majd visszamenni a városba. 

Egy sáros úton haladunk. Az út mellett jegenyefasor áll. Kerékpárnyomok is vannak a sárban. Az egyik fa tövében egy női bicikli és mellette egy pár szandál. Mielőtt még a városba érnénk újabb kerékpárnyomokat fedezek fel. Nem foglalkozom velük, nem tartom olyan fontosnak. Már egyre közelebb járunk a városhoz, mert lehet hallani a kiáltásokat. Mikor beérünk a városba, gyorsan az ismeretlen férfival (aki segített felemelni a lécet) elvisszük a sérülteket a kórházba. 

Aztán körülnézünk itt is, hátha vannak újabb sebesültek. Párat még találunk, őket is elvisszük. Egyszer csak egy kocsi áll meg mellettünk. Egy fiatal asszony száll ki belőle. Milflőrmintás blúzban és egy fekete szoknyában van. Csengetés hallatszik jobbról, egy biciklis nő suhan el mellettünk, szoknyája fel-le lobogva csapkodja a csomagtartót. Egyszer csak egy férfi hajol ki az ablakon, majd kidob egy cserepet, ami ahogy leesik, nagy zajt csapva törik szét a betonon. A velünk szemben álló nő akkorát sikít, hogy látszik az amalgámtömés a fogában. A nő beszalad a házba, valószínűleg azért, hogy jól kiossza a férfit. Mire felnézek, addigra már csukódik az ablak, majd nagy csönd telepedik ránk.

Csuba-Mihók Hanga 6.a.