Római utazás

Tavaly nyáron a szüleimtől egy kirándulást kaptam szülinapomra: elutaztunk anyával, az unokatesómmal, Benivel és az ő anyukájával, Szilvával.

A reptéren nagyon meglepődtem, mert azt mondta apukám, hogy csak megnézzük a repteret. Mikor megláttam anyáékat, azt hittem, csak véletlen egybeesés, és kiszálltam köszönni, aztán nagyon meglepődtem, mert előugrott Beni és Szilva a kocsi mögül, és mindenki elkezdte énekelni a Boldog szülinapot című dalt, és ekkor leesett a tantusz.

Mondjuk pont akkor kaptam új széket, és már nagyon ki akartam próbálni, de attól függetlenül borzasztóan örültem. És ami még ezt is fokozta, az az volt, hogy ezáltal az utolsó négy napban nem kellett suliba mennem. Ez külön is csodálatos lett volna, de úgy, hogy azt az időt Rómában tölthettem, egyszerűen mennyei érzés volt, eleinte nem is tudtam felfogni.

A reptéren jött a hosszú sorban állás meg minden halál unalmas dolog, de ez nálunk nem volt olyan eseménytelen, hiszen talán az izgalomtól vagy akármi mástól, hánytam egyet. A megpróbáltatások után egy Ryanair géppel utaztunk, ami késett egy jó másfél-két órát.

Mivel nekem ez volt életem első repülése, számomra érdekesen telt, közelről megcsodálhattam a felhőket, jó magasról Magyarországot és Itáliát.

Mikor megérkeztünk, felvettük a táskáinkat, majd gyorsan útbaigazítást kértünk, mert gőzünk se volt, hol a szállásunk. Mikor megmondták, mi merrre, elindultunk a kvártélyunk felé.

Csak egy gyors érdekesség Rómáról: sehol az életben nem találsz egy áldott járdát! Ezen a kifejezetten fura tényen eléggé meglepődtünk, de mivel késő este volt, nem volt egy kocsi se.

Én mindenáron ragaszkodtam ahhoz, hogy együnk még egy fagyit, mert már ettem Olaszországban, és nagyon megéri. Szóval gyorsan megkérdeztünk egy helyi embert, és a fagyizóig csak egyszer álltunk meg, ugyanis útba esett a Szent Péter tér, ami gyönyörű volt, főleg így este. Az első merényletünk elbukott, mert a cukrászda éppen akkor zárt, de másodjára már egy jó fél óra keresés után találtunk egyet. A helyi lakos nem azt a a fagyizót ajánlotta, de attól függetlenül valami isteni volt. 

Másnap szép napsütéses reggelre virradtunk, és reggelizés közben még egy papagájjal is találkozhattunk, aki hamar tova is szállt. Aznapra az volt a terv, hogy megnézzük a Colloseumot, a Forum Romanumot, és ha lesz kedvünk, akkor esetleg a Palatinus dombot is.

Mivel közel is volt és útba is esett, beugrottunk a Szent Péter térre. Miután megcsodáltuk, természetesen meglátogattuk az újonnan felfedezett fagyizónkat, majd ballagtunk tovább. Az utunkat busszal folytattuk, átmentünk Róma legszebb hídján, és hát meg kell valljam, tényleg gyönyörű volt. Szerintem nem volt olyan szép, mint a Lánchíd, de amúgy fenséges volt.

Mikor leszálltunk, hirtelen Piazza Venezia szobránál találtuk magunkat. Ez az emlékmű II. Viktor Emanuel királynak készült, aki elméletileg jó uralkodó volt, de manapság már nem nagyon szeretik a rómaiak. Az utunk innen egyenesen a Forum Romanumba vezetett.  

Mivel előre volt jegyünk, ezért nem kellett sorban állni. Mikor bementünk, megláttunk egy magas pontot, és az első gondolatunk az volt, hogy milyen jó lenne oda felmenni. Több helyen is kerestük, de sehol nem találtuk a feljáratot. Végül feladtuk, és így is rengeteg gyönyörű épületet csodálhattunk meg. Még egy madár is felment egy oszlop tetejére, és úgy kezdett el csivitelni, mintha gonosz kacajt hallatott volna. Nagyon tetszett, de később még volt jobb. Innen egyből a Colosseumba vezetett az utunk. Itt is volt már jegyünk, de itt már hasznosabb volt, mert óriási volt a sor még a előre megvásárolt jegyeknél is. Így közelről sokkal nagyobbnak hatott, mint képeken. Azt hittem, majd ez lesz a legjobb, ennek ellenére nem annyira tetszett. Itt jött a nagy dilemma, hogy felmenjünk-e a Palatinus dombra vagy ne. Végül arra jutottunk, hogy inkább nem, csak nem lehet annyira jó. Szóval elindultunk hazafelé, és valahogy mégis eljutottunk a Palatinus dombig. Úgy voltunk vele, ha már itt vagyunk, akkor nézzük is meg. Majd rájöttünk, hogy már a Forum Romanumnál is ezt néztük ki magunknak. A kilátás gyönyörű volt, nagyon örülök, hogy véletlen odatévedtünk. 

Másnapra az volt a terv, hogy megnézzük a Trevi kutat, a Pantheont és Piazza Navonat. Természetesen két helyen is volt fagyizó, és mi egyiket se hagytuk ki. Nekem a Trevi kút rettenetesen tetszett, majdnem ez lett a kedvencem. Gyönyörű volt, háromszor is dobtunk bele pénzt. A Piazza Navona engem nem annyira fogott meg, mert attól függetlenül, hogy nyüzsög benne az élet, attól még csak egy tér. A fagyizó a Piazza Navonán finomabb volt. Ezután mentünk a Pantheonba, ami eléggé más volt, mint ahogy én elképzeltem. Kívülről olyan volt, mint amire gondoltam, belülről viszont teljesen más. Én úgy képzeltem el, hogy egy sokszobás, mitológiai szobrokkal teli, óriási épület lesz, de ehelyett egy egyszobás keresztény kis kiállításszerűség volt. A Pantheonban nagyot csalódtam, de ez nem rontotta el a római kiruccanást. Ezzel nagyjából elsuhant az egész napunk.

Elérkezett a harmadik a nap, a személyes kedvencem. Ezen a napon az volt a terv, hogy megtekintjük a Vatikánt. Ez engem különösebben nem érdekelt, de anyukám nagyon meg akarta nézni, ezért elmentünk. Mivel hosszú ujjúba kellett menni, már mire odaértünk brutálisan melegünk volt. Szerencsére előre foglaltunk jegyet, ezért nem kellett sorban állni, ami nagy szerencse volt, mert nagyon hosszú volt a sor. A melegtől rendesen megszomjaztunk, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy nem árt, ha iszunk. Miután eloltottuk a szomjunkat, elindultunk. Először mindenféle ősrégi egyiptomi dolog volt, többek között egy több mint 3000 éves holttest, rengeteg szobor és csomó más dolog. Ezután volt egy hosszú folyosó, amin nem is tudom mik voltak, onnan a kedvencem egy majomfejű istenszerűség volt, aki éppen meditált. Ezután tovább haladtunk, és jött egy folyosó (ami miatt a Vatikán a kedvencem lett): ez két görög és római istenekkel tele lévő folyosó volt. Itt rengeteg képet csináltunk majdnem az összessel. Ezután már nem volt sok hátra, csak egy folyosó, tele volt mindenféle festményekkel és szobrokkal, és ezután Michael Angelo festménye, a Teremtés, de itt nem töltöttünk el sok időt (maximum 3 percet), mert óriási volt a tömeg. Ezzel az egész nap elsuhant. 

Másnap már nem maradt mit megnézni, úgy bejártuk Róma nevezetességeit. Úgyhogy aznap bejártuk Róma utcáit, megtekintettük a piacokat, és kívülről megnéztük az Angyalvárat is. Este pedig megcsodáltuk a Trevi kutat, a Colloseumot, a Spanyol lépcsőt és a Forum Romanumot.

A Trevi kút itt csak még jobban megtetszett. Innen egyből célba vettük a Spanyol lépcsőt. Monumentális volt. Sokkal nagyobb volt, mint ahogy elképzeltem, pedig mondták, hogy óriási lesz. Innen a Colloseum felé vettük az irányt. Itt nagyon meglepődtem, mikor megláttam, hogy alig van kivilágítva. Innen átsétáltunk a Forum Romanumhoz. 

Ennek a napnak itt vége is lett, csak hazabuszoztunk a vaksötétben és aludtunk, mint a bunda. Másnap már elérkeztünk a hazautazás napjához. Szomorúan búcsút vettünk Rómától. Hála az égnek itt már nem késett a mi kis csodálatos Ryanairünk.

Nekem nagyon tetszett Róma, ez volt életem eddigi legjobb vakációja. Aki csak tudja, feltétlenül látogassa meg Olaszország fővárosát.

Menyhárt Zsombor 5.c