Vádbeszéd

Tisztelt Bíróság!

Fent nevezett személy, Toldi Miklós paraszt hazatérve a munkából szóváltásba keveredett testvérével, Toldi Györggyel, aki éppenhogy hazaért a édesanyjához a szülőfalujába. Miklós kérte bátyját, hogy adja ki törvényes jussát, de ezt György megtagadta, mire a fiatalabb Toldi ideges lett, és már ekkor majdnem súlyos tettlegességig fajult a vita, ezt édesanyjuk akadályozta meg. Ezek után Toldi György ráuszította katonáit öccsére, aki a ház udvarán hirtelen felindultságában egy malomkövet repített a testvére zsoldosai közé, melyről senki nem tudhatta meddig repül, s kit talál el - ezzel a halálát okozva egy nemes vitéznek.

Bár a gyilkosság nem szándékos volt, sajnálatos tény, hogy míg Toldi Miklós vádlott egy béreslegény, önmagában keveset ér a király számára, addig a halott egy nemes vitéz volt, bátyja katonája. Ezen kívül, míg őt "csak" dárdával dobálták, Toldi Miklós egy ennél jóval súlyosabb tárgyat választott, malomkövet, melynek következménye halált okozó testi sértés lett.

Vádolom Toldi Miklóst nem szándékosan, de erős felindultságból elkövetett emberölésért, mely önbíráskodás hazánkban bűn. Erre bizonyíték a véres malomkő, mellyel a halált okozta, és a tanúk - a többi zsoldos és Toldi György-, akik látták az egész eseménysort.

Kérem a Tisztelt Bíróságtól Toldi Miklós bűnös elmarasztalását és ellene gyilkosság és önbíráskodás vádja miatt 15 év letöltendő börtönbüntetés kiszabását.

Menyhárt Zsombor 6.c

Védőbeszéd

Tisztelt bíróság!

Szeretném az enyhítő körülményeket felsorolni az ügy kapcsán. Először az alaphelyzetet vázolom, amit a bűncselekmény kiindulópontjaként is tekinthetünk.

György - Miklós bátyja - és maga a vádlott a szülői házban találkozott először hosszú idő után. Györgyről tudniillik, hogy nagyúr volt, sok fegyveres katona és vitéz szolgált neki. Egy oka volt, hogy a családi házba látogatott, az pedig az ellátmány, nem a honvágy volt. Nem akart találkozni öccsével, de mégis sor került rá. Miklós sem igazán örült bátyja látogatásának, de karját ölelésre nyitotta. Erre György szidalmazni kezdte, de Miklós a provokációt nem vette magára. Ezért, hogy senki láb alatt ne legyen, kérte a jogos örökségét, hogy akár még aznap is elmehessen. György az egész örökséget magának gondolta volna, ezért csak arcon csapta öccsét, ami fokozta az indulatokat, de az igazi összecsapást anyjuk megakadályozta, ezzel is Miklóst védve. Miközben Miklós búslakodott, a vitézek jól érezték magukat, részegek lettek. György azt az utasítást adta, hogy zaklassák Miklóst. A kezdeti tréfa elfajult, a vitézek fizikai sérülést okoztak Miklósnak. Miklós nem tűrte tovább, egy malomkövet elhajított, amivel egy nemes vitéz halálát okozta. Védencem mellett több érv is szól: önvédelem miatt hirtelen felindulásból tette, erejét nem tudta visszafogni. György ezt előre eltervezte, hiszen ezúttal van egy oka, amivel Miklóst kitagadhatja az örökségből.

Beszédemet azzal szeretném lezárni, hogy mindenki az elhangzottak alapján gondolja végig az álláspontját, mert mind a két fél nézőpontját ismerni kell ahhoz, hogy igazságos döntés szülessen az ügy kacsán.

Endrődy Liza 6.c